OROSZHEGYI LÉNÁRD JÓZSEF HONLAPJA

VERS, PRÓZA, KÉP ; AZ ÁRNYÉK ÁRNYA, LEHULL A LEPEL

 

 

 

Az árnyék árnya
ötödik könyvem


oregseg4_copy.jpg

 
 
 

Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont április 18. (csütörtök) 18:00
 
Lénárd József: Az árnyék árnya
    

Lénárd József életműdíjas költő Az árnyék árnya című könyvének bemutató műsora

"Erdélyben születtem, ahol a kis zajos patakok hol jobbról, hol balról ugrálnak a
köveken apró csobogást. A háború zörömbölése a patakokat zuhataggá változtatta.
Menekültünk a háború áradata elől. Iskoláimat Pécsett végeztem. Megjártam, mint
röntgen technikus a fél világot Essentől, Kabulig. Nagyon sokat dolgoztam.
Az irodalom lelkemben mindig dörömbölt. Tizenhét évesen írtam az első versemet.
Idáig négy kötetem jelent meg. Sokfele publikálok. Elvégeztem az újságíró iskolát.
S lettem életműdíjas költő. Az alkonyban járok már, s az erők készülnek berepülni az éjszakát."

A műsort megnyitja dr. Aknai Tamás, a Pécsi Tudományegyetem
Művészeti Kar Művészettörténeti és Elméleti Tanszék professzora.

Közreműködnek:
Békési - Marton Csaba előadóművész,
Horváth Andrea tanárnő,
Beidek Anikó, Visnyovszky Melinda és Hamarics Kitti, versmondók.
Bélavári Boglárka és Ludmány Tamás, Győri Bianka és Zsoldos Krisztián,
a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola tanulói,
Lénárd Csenge, Lénárd Zsombor, Koronics Ádám és Hardi Kata, a költő unokái.


Szőnyi Bartalos Mária könyvismertetője

LÉNÁRD JÓZSEF: AZ ÁRNYÉK ÁRNYA

Veszedelmes vállalkozás bármit írni nekem bármelyik Író Kilencek Nemzetközi Köre törzstagjának a munkájáról, kiadott könyvéről. Egyrészt azért, mert elnöki mivoltom miatt elfogultsággal vádolhat bárki; másrészt pedig azért, mert kritikai realista szemléletem esetleg sértő lehet a szerző számára. Jóska azt írta nekem, hogy szigorúságot vár el tőlem. Ezzel már fel is oldotta bennem azt a feszültséget, amit ilyenkor érez egy kritikus.

Veszedelmes vállalkozás azért is, mert a kedves olvasó már vagy beleolvasott, vagy éppen elejétől a végéig szépen, sorban olvasva a kötetet, már kialakította a saját véleményét. Nos, ezt a momentumot úgy hessegetem el magamtól, hogy ő az olvasó, én meg vagyok a kritikus. Nem az én kritikámat kell, hogy elfogadja az olvasó, hanem azt, amit olvasott, ami őt megragadta Lénárd József, AZ ÁRNYÉK ÁRNYA című kötetéből. Megnyugtató az is, hogy Jóska nem egyszerű író, költő. Annál jóval több, mert az olvasók barátja. Így aztán az olvasó szemében, gondolataiban, csak én maradhatok alul Jóskával szemben. Ez a tény felold és megkönnyíti a kritikusi szemléletem megtartását.

Lénárd József 2005. július 10-én lett az Író Kilencek Nemzetközi Köre tagja és hamarosan törzstagja. 2010. szeptember 25-én Budapesten, a Magyarok Házában, az Író Kilencek II. Nemzetközi Szimpóziumán az Életmű díjat személyesen adhattam át annak a költőnek, aki sajátos stílusú haikut hozott a költészet világába: a „Lénárdos haikut”. Lényege, hogy három sorban nem 17 szótagot ír, hanem harmincnégyet. Megduplázta a szótagok számát. Meglepett vele. A kritikus, ha valami új stílust fedez fel a költészetben, akkor először hangosan mondja a verset, majd szótagolva, azután a nyelvével forgatja a szavakat, a mondanivalót és szinte „ízlelgeti” a gondolataiban is. Addig-addig „ízlelgettem”, hogy azon kaptam magam: várom a következő Lénárdos haikut. A kezdeti botladozásai, keresgélései után egyre jobb, mondanivalójában tartalmasabb 34 szótagos haikukat írt. AZ ÁRNYÉK ÁRNYA című könyvében az olvasó már a kiforrott Lénárdos haikukat olvashatja és meditálhat ezen a tömör gondolatvilágon.

A szonettjeiben mindig kerestem a kérdést. Később rájöttem, hogy a kérdezés és kérdőjel nélkül is ott van a kérdése úgy, hogy nem írta le. Igen, a felületes kritikus egyből elvetné a hasonló szonetteket. Pedig, csupán Lénárd Jóska székelyes gondolatvilágának, gondolkodásának rejtélyét kell megfejteni. Igaz, időráfordításba került számomra is a megfejtése: A székely ember ritkán kérdez, inkább gondolkodik. Többnyire tőle kérdeznek.
Persze, van csupa kérdésekből álló verse is, mint például a TŐRBE CSALJA ÁRULÁSA című. Minden kérdésében ott a válasz is.

HAZA KÉNE MENNI címmel írt versében a kettősség érvényesül. A gyökerek utáni vágy és az elmúlás lebegtető gondolata. MÉG CSAK EGYSZER című versében a könnyekkel telített gyermeki óhaj csillan fel az édesanyjáért. Gyönyörű vers, ezt mindenkinek meg kellene ismerni. Magamban az „egyik legszebb gyöngyszem”-nek neveztem el.

A RENDHAGYÓ ÖNÉLETRAJZA nem más, mint vers-monológ egy kis történelemmel és múltidézéssel. Ennek az írásának utolsó szavát adnám címnek: IDŐPAPLAN. Alcímnek esetleg írnám, hogy „Rendhagyó önéletrajz”.

A hazaszeretet és a Székely himnusz nem maradhat ki egy ilyen költő kötetéből. Nem is maradt ki! Lehet, hogy az olvasó számára meglepő, de számomra nem.
Elbeszélései, prózai írásai előttem ismertek, és többször megjelentek az Író Kilencek Nemzetközi Köre oldalán úgy, mint versei is.

Lénárd József más művészek, alkotók bemutatóit, kiállításait nagyon szereti látogatni. Emlékezem arra, amikor még csupán beszámolót írt egy-egy rendezvényről. Majd meglepett egy-egy leíró-verssel. Ihletet kapott más művészek alkotásait látva. Egyre jobb verseket, szonettek írt kiállításokról. AZ ÁRNYÉK ÁRNYA című, most megjelent, életműnek is kikiáltható könyvében már kiforrott költői vénával ír verseket más alkotók műveiről.

NEM KELL FÉLNI című könyvrészletben azonos címmel olvasható az első verse. A MÚLT JELENE címmel írt versében nagyon komoly a társadalomkritika. Kérdéseket tesz fel. Az olvasó így aztán eldöntheti, hogy kell-e félnie vagy sem…

NÉGYSOROSOK cím alatti rövid költeményei arra az Író Kilences időszakunkra emlékeztet, amikor mindannyian szinte nap, mint nap írtunk négysorosokat. Azért találtam ki, hogy tanulják meg sűríteni a gondolataikat tagjaink. Lénárd József az egyike volt tagságunknak, aki rengeteg négysorost írt és egyre jobbakat. A Műhelymunkában is részt vett Jóska, ami fejlődésünket szolgálta. E kötetben olvasható négysorosok már a letisztult, sallangmentes, rövid költemények, komoly mondanivalóval.

Természetesen a szerelmi líra is megtalálható a kötetben, amely az idős író, költő esetében szeretetté finomul.

Jóska precizitására jellemző, hogy – kizárva a plágium gyanúját - megjelentette azokat a leveleket, amelyeket Lyubomir Bukov fotóművésszel, Simon András grafikus művésszel és Balázs Attila fotóművésszel váltott az alkotásaik illusztrációs felhasználását kérve és az engedélyüket megkapva AZ ÁRNYÉK ÁRNYA című könyvéhez.

Írásainak betűrendes mutatója a Tartalom címszó alatt található a könyve végén.

Lénárd József költő és prózaíró ötödik könyvét kézben tartva bármennyire is kritikus akarok lenni, csak azt írhatom, hogy esztétikailag is megnyerő, szemet vonzó AZ ÁRNYÉK ÁRNYA képe. Az egymásnak háttal, bottal közlekedő idős férfi és nő gondolatainak kivetítése ez a művészi fotó. Az árnyékok az ifjú korukra való vágyakozást, visszagondolást, az örökké fiatal szívek, érzelmek titkolt képeit érzékelteti. A hátsó borító muskátlis ablaka alatt egy négysorossal visszautal az író-költő a gyökereire. 

Komárom-Szőny, 2013. április 11.


 

 

 

A rendhagyó önéletrajz

 

Kicsi gyerek nagy a fej, jó szopni az anyatej.
Megszülettem Erdélyben, akkor éppen Lupényben.
Édesapám vasutas. Édesanyám taníttass.

Alig jöttem világra, indultunk Kolozsvárra.
Menekülő vonatok, lengtek a nagy lobogók.
Aztán könnyek, vágykönnyek. Lakók lettünk s öleltek.

Bátyám kicsi hadapród, a családtól távozott.
Jött a világháború, csak túléljük volna jó.
Menekülés, újra csak s az ajtók mind csapódtak.

Fél vagon volt lakásunk, egy hónapig utaztunk.
Hátunk mögött Kolozsvár, bombatölcsér, sose se vár.
Nem volt étel se ital, csak szomorú síri dal.

Gyomaiak kenyeret, levest hoztak és tejet,
és mindenki sírt akkor, s ágyúztak már valahol.
Vonat indult, ment tovább, zúgtak a fényorgonák.

Szíve alatt öcsémmel Édesanyám – beszélte,
nem volt könnyű nem bizony. Sokszor lőttek s az iszony
elérve, belénk égett, láttunk a repeszeket.

Mélyen forgott a kerék. Kommunizmus tenyerét
családokra rátette. S üldözte messzi Recskre.
Jöttek a koholt vádak. Elvtárs ölt elvtársakat.

Iskola, általános gimnázium Nagy Lajos,
majd szakma és technikum, és óh, az irodalom.
Felfedeztem magamnak, amit nem tanítottak.

Apámat bérlistázták. Gyűjtöttünk kenyérhéját.
Bátyám csont-tébés. Fekve tanult, és volt ereje.
Édesanyám, Ésapám kiáltottak, jaj, szaván.

Nagyon sokat dolgoztam, szoroztam és osztottam,
főfoglalkozás mellett mindent, amit lehetett.
Gyermekeim örömök, Négy unoka s köszönök.

Szerelem már nyugdíjas lelkem pőre, s irgalmas.
Templom, oltár és harang, kondulnak hallom a hang,  
hazámért is csöndben búg fájdalmunkban zokogunk.

Hetvenéves nagy futam, újságírást tanultam.
Így lettem író, költő egy véges emberöltő.
Életműdíjat kaptam, s ez lett az időpaplan.

 

 

 

 Lénárdos haikuk,

Az imádságod rejtett titkod zenéje.
Omnipotens már, óriás erő
a szereteted, mely benned lakozik.

 
A Kis Virág

Az én mosolyom szomorú, fájdalmas, ha
nevet, szenvedő. Csóktalan ajkam
a vágy sebétől vérzik… S lobog a kendő

kezemben. Vele intek, integetek rég,
messzire, ahol csillagos az ég.
Ma láttam: egy kis gyermek kezében fagylalt,

s nyalt. Maszatos volt arca. Oda jött hozzám,
nézte arcomat. Mért vagy „somojú”?
kérdezte s mondta tovább, kérsz egy „pusisat”?

Sós ízű lett az ajkamon felejtett vágy.
Már mosolyogtam. S a gyerek puszilt,
úgy ahogy volt, nevettünk hát maszatosan.


A hosszú menetben

Valahol messze, régen, ott őseimben,
életre keltem. Már fiatalon
lobogott lelkemben a vad magyarságom.

Alkotni vágytam szeretve embert, hazát
verekedve is. Azóta irigy
és hazug is akadt már. Oda kell csapni.

Az igazságot keresem és kitartok
mindvégig hosszú menetben, mert kell
az akarat, segítség ’ haza egy legyen!
 

Nyírő József hazatér

Ahol született Erdély legszebb részében,
ott mondtak nemet. Nem engedték meg,
hogy nyugovóra térjen. Könnyezett az ég.

Lelki szenvedés, kilépett kötelékből,
kiközösítés, Isten igája.
És mégis nagy molnárkő valódi oltár.

Élete távol, mórok birodalmában.
Forgó-őrlő kő Kárpát hegyek fényei
és vágyott visszatérni ahol született.

Madridban meghalt, de csak a teste. Lelke  
élő legenda, haza szállt minden
magyar szívében újra, hogy megszülessen.  


Közel és messzi

Kulcsolt kezeddel messziről messzi tekint
lelked imája. Hallom a szavak
zenéjét. S virágaid vázádnak bája.

Ha hullott szirmot találsz, mindig az élet
másik oldala. Csak egy fényes láng
érintett, s megvakultam egy pillanatra.

Dalaimat, ha bárki más énekli el,
a versírásom alkotásai.
Te vagy bennük mindegyik, közel és messzi.

 

Meríts a múltból

Az élet sokszor ad ajándékokat is.
Néha elmegyünk csak úgy mellettük.
Pedig egy simogatás sokszor a könny is.

Letörölni oly nehéz, ha nincsen, kendő
Csak úgy maszatol a kéz, ha töröl,
mégis ajándék a gyöngy, bár fáj, könnyező.

Többször kiáltjuk: segíts! De nem hallja meg,
akinek szólna, aki tehetne
érte valamit. Már nem a vágy dirigál,

csak a megszokás. Telnek a hitvány napok.
Meríts a múltból, fiókjaidból,
újult szimmetriákat, rejtett tükröket.



A bögre ördöge

Egy csorba bögre. Abból ittam a teát
- vigyázz a széle – szólt anyám, s intett.
Milyen érdekes, az nap hogy csókolóztam,

estére herpesz lett a felső ajkamon.
- Ugye mondtam - szólt anyám – a bögre -
s nem tudta a csók bűne bögre ördöge.
 

Műtötték a vállamat

Nemsokára jön, aki visz a műtőbe.
Egészen körbe, mint a karika,
egyik folyosóról át a nagy másikba,

ahol a műtő vár rám. Megnéznek. Jól van?
Csak számoljon már. Egy, kettő, három, négy,
s egy új dimenzióban kiállítások

szaladnak felém. Hát ennyi, verset kéne
még írni? Alkot a hatalmas kéz
nem verset ír, hanem vés. Harcolni nekem

kell, ha megmarad minden emlékezetem,
s vállamat vágja bozótvágó kés.
Nem voltam még katona. Védekezésből

lehet, hogy ölni fogok? Vietnám, álom.
Óriási a fájdalom. Hallom  
valaki  kiált kötszert. S ébredezek már.

Kitolnak, raknak át, egy másik ágy. Visznek,
S mellettem ő az énem mosolyog.
Ő tudja nekem, mi fáj, miért, zokogok.

 

A halottak napjára
Ákos emlékére

Az utamon már szeretem, ha arcomat
tépdesi a szél. Ha a gyertyaláng
világít. Még messzire tartom, s égeti

azt, ami még van. Lassú tűzben korom száll,
tűz maradéka, s a hamu, amit
szétszórtak, láthatatlan. Ő megérkezett.

Csöndes az Udvar. Mozgó lángnyelvek fénye
titokzatosan emlékeztet az
élet s a múló idő kézfogására.



Késői útmutatás magamnak

Anakronizmus korszerűtlenségében
elmarasztalnak. Ami elmúlt már
részeire hiába bontod. Felejtés

kényszere másik igazsága, s a tied
nincs elismerve, mert a felejtő
nem akarja átélni negatívjait.

Hát légy okosabb A jövőt próbáld lesni,
s felejtsd a múltat. Legyél magányos
indián, s dobok hangján, zenélj magadnak.

 

Élem a csendet

Angyalok, könnyek, sokszor kemény jégszemek,
vágyfényben eső, leeső cseppek,
hangulat töredékek, s a múló idő,

százfelé rohan. Gurul a hold az égen,
malomvölgyi tó tükrében ragyog,
s eszembe jut szépséged. Csobban a vízben

egy kő. Gyűrűző tükre inog, zavaros,
táncoló titok minden hullám tő.
Rejtett fénykoszorúkon élem a csendet.

Mikor megtudtam, azt hittem megcsaltalak,
pedig magamhoz lettem hűtlen csak.
Lágy fuvola halkan szól, megszégyenülve.

Lemerevedett újak ellenszegülnek
s a hang hangzása, botladozása,
hamis lett, mint igaznak hitt hazugsága.

Vajon marad e fény tegnapból a mának,
Hogy megláthassam sötétségben is
hol van a virág? S ott van e fájó a tövis?
 

Alfons Mucha emlékére

Lépteid alatt a kövek ott lapultak.
Mindenütt mások. Mielőtt belépsz
nézz körül. Leplezetlen kacérkodások

táncolnak. Huncut mosolyok kifinomult
komédiája elárasztotta
a kertet belül. Kaput rácsdísz ívei,

átláthatóvá tették. Hosszú hajfonat
takarásában, lágy mozdulatok
simogattak táncolva, s ahogy lecsúszott

egy-egy tincs, láttad, lágyan félmeztelenül
milyen szép a nő. Misztikus zene.
S a füves kert telinőtt százszorszépekkel.

Az ajtón a rács már nem rögzített semmit.
Nincs akadálya, hogy bejuss oda,
ahol a leander él: virág virágja.

Senki sem tudta, mikor jön meg az átok,
és milyen lesz az átváltozása.
Egyszer benéztem a rozsdás rácskapun át,

és láttam a fák összeölelkezését.
Egy köves tálban őszes hajfonat
szellő útjában mozgott harmat fényekért.

Avar takart be mindent, Egy kis százszorszép
Csak ő törte át az elhullottak
tükrét. Csodás, szép fésűs szirmai napfényt

keresték. Cinke csippentett, tiszta vizet
hozott, s a kövek mozdulatlanul  
nézték messzi holnapot. Csak ők őrködtek.



Várt válaszok verejtékei

Impulzusokról fényvisszaverődések
begyűrűződnek. S akkor az elért
elérhetetlenségtől, fájdalom minden.

A dimenziók között még láthatatlan
a kövezett út, mely egy másikhoz
vezet, ahol várnak is. Nem lesz ott hazug.

Az idő táncát nézem, s magamat látom
vele táncolni még. Karingósat,
szenvedő szenvedéllyel. Óh ha tudnátok,

még keresgélek az élet kerületén
szivárványokat. Ha szét is estek,
összerakom, mint igaz valóságokat.

 

Tettye fölött ha

Tettye fölött, ha sétálsz, messze tekint a
vágyemlékezés. Elérni mindent,
szeretetet is adni, és kapni is kész.

Vajon meg lep a csillagos ég, ha látod
a fényt, csillagot hullani messze?
Élet kezdetét, vagy egy végzetet jelent?

Vegyen körül a fény, mely tavasz hírnöke.
Kicsalja földből a virágokat.
Színpompa övez, s itt-ott újra fénylenek.

Virágok között, lenge szellő énekel.
Kutat szirmokat, s hogy látszódjanak,
napsugár mosolyt dalol rájuk, simogat.


Ablakomon át nézem

Most is hull a hó. Ablak zárt. Onnan át nézem
hogy borzolja a téli vidéket,
a magasból csillogva hulló szép pompa.

Beleolvad a súlyával megbékélve,
csillagjaiba. Mint szerelembe,
a test s a lélek, ahogy lesz, úgy galiba.

Hát várom mégis a meghitt találkozást.
Lelkem melegét fázva keresem.
Lassuló rohanásban, fogd még a kezem!
 

A mulasztott vágy

Tudom a holnap nem ígéret, csak esély.
Rövid. S a vége az eltávozás.
De addig az ember hisz, hogy tán tovább tart

az ölelés, s a csók. A sok mulasztott vágy
az élet. Élni kell, ne szalaszd el
a nappalt és az éjjelt. Tudd tovább, éljed!

Nem a képesség számit, hanem a döntés,
saját akarat. És kell akarni,
hogy képesség maradjon, mert tovaszalad.

Ha hullott szirmot találsz mindig az élet
másik oldala. Csak egy fényes láng
érintett, s megvakultam egy pillanatra.

Csak egy mosolyt adj, csak egy szemrebbenésnyi
illatos mosolyt, s akkor a lelked
is nevetni fog. Érezd! Valaki csókolt?

S a sziklák havas csúcsairól énekel
egy indián lány. Szikrázza a hó
a nap sugarát, fényről énekel árván.

 


Mennyből az angyal

Gyertyás fenyőág. Fénye messzi világit.
Mennyből az angyal. Csak épp, hogy hallom
a dalt. Régi hatalmad nagyon hiányzik:

A volt Karácsony, a terített asztallal,
a csicsergőid, s a finom illat,
két kezed munkájából, sok hiány falat.

Már nem tudom, hogy milyen volt, de itt bennem
égő lehelet.. S képzelt csillagot
szór, tűzről is tüzeset, tűz maradékát.

Fényét örökké látom magamban, ahogy
nekem világít, ha becsukom a szemem,
a betlehemi jászol fénye, éneke.

Óh de hiányzol. Keresem az árnyékod,
ahogy a nap is követeli az
alkotását, árnyadat. S Te szerteszórtad.

Nekem az árnyad árnyát adjad legalább.
A messzeségét, fáj életemmel
mérem. A tiltás vége itt a nincs tovább.

Gyertyás fenyőág. Fénye most is világít
Mennyből az angyal. Egyedül hallom
a dalt, Remegi ajkam magam vitáit.

 

A rács mögött

Paradox világ a képek tükrözése,
valótlansága, a valóságnak.
Sohasem érintheted, csak nézni lehet.

Mint sellőt, ahogy kivetett a partra itt
a víz, várhatod az átváltozást
igazi királynővé. Uszony az átok.

Földig törő zaj, benne idő lépeget:
a sokarcú perc. Igazat diktál.
Virágteríték tánca a képzelet és…

fent a kék égen bolyong utánad a hold.
Elveszítetted? Az égi medál
nálam van, keress meg, ha tudod nevemet.

A rács mögül, ha kiszabadulsz, vágyadat
elérni hiszed. Belső rácsodtól
mely benned van, fogva tart, mert te idézted.


Eljön az idő  

Nagy dolog a hit. Imára kulcsolt kis kéz,  
ráncos kezekben. Önmagadon túl
is vezet. Ő benned él a templomodban.

Áradat sodor! Higgy a hihetetlenben,
mert elárasztott a hang, melyre vágysz,
hogy halljad, benned hangzik s valakit szólít.

 

A költészet napjára

Eszembe jutott Júdás ezüst pénze. Hát
nem vagyok annyi! Engem nem lehet
saját aprópénzemmel eladni, venni!

Hogy tudd, nem állok be nyugat imádói
közé! Nem fogom kiáltani, hogy
liberalizáció, inkább takarom!

Még magyar vagyok. A kezek hatalmával,
s nem a pénzzel tud lelkem eladni!
Mert aki él, és olvas, írásomhoz jut.

De hogy fizessek azért, hogy szerepeljek,
elnézést, bocsásd nekem meg. Engem
kéne fizetni úgy, mint írói munkást!



Az új csillagászat

Mint csillagászat planemoja, egyedül
bolyong a lelkem. Nincs csillag, vagy nap,
mely körül kényszerítve pályát módosít.

Volt. De elgörbült a tér, s az ellentétben
rakja bolygóit. Mindegyik halott,
vagy haldoklik zuhanva a torztükörbe.

Ott, csak a magány egyedüli ütközés.
A végtelenben lyukas a közép,
bezár, zuhanok én is, már testem sincsen.



Jégecetes az álom
Gergely bátyám temetésére

Jégecetes bennem az álom. Kapar
a torok könnyes a szem. Az eszem
fájdalom zsákban kutat, s ott sincs semmi sem.

Halottat visznek messziről, temetni kell.
Kondul a harang, üres a fészek.
Nincs gólya nem kelepel. Fájdalom szava.

És eltűnnek a mozdulatlan házak. Már
árnyék lappang a sok kő között.
Kopott ajtó, nincs kilincs, rozsda nyikorog.

A holdját veszti az ég. Veszti, mert kevés
az igaz idő. Nappal a nap, mint
szalagnélküli kalap, a földre esik.

Már Isten előtt az élet katonái.
Sorban a sorok Légies léptek
némák s a temetőben hull a sok virág.



Érzések halk simulása

Vágyat sugároz a lelked. S körülötted
jelzi aurád. Rózsálljon arcod,
mint szépasszonnyá érett szerelem virág.

Pillérem lettél, életem értelmében
a nereidám. Ölelj erősen,
maradj olyan szép, mint egy vidám tulipán.
 

Lénárdos haikuk, gondolatok

Azt hiszed "messze" ragyognak a csillagok?
A távolságot lelkedben keresd!
Magadból mit adsz, s mennyit, ha ölel karod.
        ~~~
Magam a múló idő, megsimogatott.
Még imáimban élsz, hogy segítsél,
volt életem árnyékát árnyként átlépnem.
        ~~~
Nem a képesség számit, hanem a döntés,
saját akarat. És kell akarni,
hogy képesség maradjon, mert tovaszalad.
        ~~~
Fény óriása tükörképet alkotott.  
Visszaverődik színes pompában.
Jól látod. Ha érte nyúlsz, megfoghatatlan.
        ~~~
Ahogy a szirmok ölelkeznek, táncolnak,
elérhetetlen érzésvilágban,
harmatot könnyeznek. Hallgasd, hogy sírnak.  
        ~~~
Összetartozás, szeretet, a kézfogás,
érzésvilágunk barátsága mind.
Hagyjad! Csukd be szemedet, hiszen szeretlek!
        ~~~
A szükségletek, néha ha letepernek,
nem bírom tovább. Harcolok magam
ellen, s lám a tükörben szemed a fényem.
        ~~~
Ha vigyázol rám, ha foghatom a kezed,
ha a barátság igaz szükséglet
neked is, az életem nem lesz másság.
        ~~~
Mint az egynyári növények magvaiból
kikelő virág, úgy vagyok én is.
Hiszek minden tavaszban egy megújulást.
        ~~~
Mosolyod mögött titkaid fájdalomból
festi arcodra új vágyaidat.
Ne tiltsd. Engedd nevetni lelked gyönyörét.
        ~~~
Köszönöm a dalt, a jókívánságokat,
a simogatást, a hajnali nap
fényét, melyet, lelkedből felém sugárzol.
        ~~~
Ne vedd el a szót, mely életharc, vágy zene
még életemben. Belső fényforrás
vagy. Alig látok már a vaksötétségben.
        ~~~
Nap sugarával barátságot keresek.
Nyújtsad a kezed. Az érintésben,
ha az öröm megtalál, szavak beszélnek.
        ~~~
Messzire tekint szemed. Ajkad mosolya
lágy kívánalom. Halk nevetésed  
a csodapalotádból, hegyen át hallom.
        ~~~
Csak egy kis virág az élet. Virulva szép
lelked emléke. Minden színpompa.  
Vigyázz a csokraidra, illat a csókja.
        ~~~
Édes a csók is, nem csak a méz. Ha adod,
ne fukarkodjál. Van belőle sok.
De vigyázz! Legyen mindig bölcs ajándékod.
        ~~~
Szépséged mindig jelen ' képzeletemben.
Ha felidézlek, bűnt követek el.
S a múltból nevet felém gyönyör aurád.
 

Hát gondolkodom. Te nem szoktál? Neked jó
minden? El kéne hagyni a bugyrot.
De az áldás nem stabil. Van eredménye.
            ~~~
A tél szelleme fázást hozott, s a lelkek
ölelkezésben melegítették
egymást. De volt valaki,' egyedül maradt.
            ~~~
Engedd szabadon, ha valóban szereted.
Visszatér hozzád, ha ő is szeret,
ha nem, sohasem volt a tiéd, nem is szeretett.
            ~~~
Nézve a képet, tágul a szemem messze.
Ott a sikátor, oda kellene
langy melegben sétálni, nem csak egyedül.
            ~~~
Az ősz utolsó virága. Legeslegszebb
volt a fényben Ő. Csillogott vágya
még a hidegben is, mint egy havas fenyő.
            ~~~
Sírjára tenném, ahol József Attila,
valóságában, örök életét
álmodja, bíbor-fehér tisztaságában.
            ~~~
Lelkemben az új tavasz virágaiból
szivárványt kötök, fél karikákat.
Gyermekeknek adom, mint játékörömök,

hogy fonják tovább nagy karikáknak.
Gurítsák körbe a földgolyón át,
csillagtól sok csillagig a fénylő űrbe.
            ~~~
És jött a hó és betakarta a hideg.
Tavaszt álmodott, nevetéseket.
nem kereste senki a felejtéseket.
 



Wayang, árnyék árnya

Egy árnyék vagyok. Csak önmagam én árnya.
Magamat látom benned. Körülvesz
aurád, s ahogy foszlik, leheletemmel

tapogatom még. Mindenen áthaladok,
s nem tudom, hogy mit keresek. Olyan
lettem mint egy fénybogár. Összeégettem

magam. A múló idő megsímogatott.
Még imáimban élsz, hogy segítsen
volt életem árnyékát árnyként átlépnem.




WAPO

Szikláshegyek varázslója
zúgó fenyveseken át,
nap- fény-sugarát keresi
a gyönyörű Wapo-át.

Indián lány csodás hangja
csillagok közt énekel.
Az új zene messzire szól,
dobok hangján vezekel




Mint hajad fonata

Mint hajad fonata hajnal előtt
fésűjét álmodja, s én a tükröd
látni akar mindenáron már,
csak lágyan mint a nesz, megcsodál .

Tárt ablakodon át holdfényként
lopakodok csókot lopni én.
Takaród szerényen lecsúszik,
utat mutat felém. 

Fény vibrál körülötted.
Szemed sugarából,
virágok pasztellszínek
táncolnak. Valaki hegedül,
s csókjaim hegyeket repül. 

 

 

 

 

 

 

 

            virag_vasarnap_022.jpg

Ma este ha

Ma este, ha becsukod a szemed,
mint gyönyörű dívát csak nézni akarlak.
Keresed hosszan azokat a szavakat, 
melyek méltók mind, hogy megértselek.

Ott ahol a föld is megremegett,
elmondtad, nincs más megoldás csak a lakat
Bezárt az ajtód hiába akarnálak.
Mögötte a sötét fények helyett

a sok  büszke éj hajol a hajnal
előtt. Új ruhájában tetszelgő tánca,
egy karingóst  forog. Már csak ő látta

a kéjes táncodat. Mindent takar.
Mégis ma este becsuktad szemed,
hogy még egyszer megérinthesselek.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 26
Tegnapi: 23
Heti: 63
Havi: 460
Össz.: 67 691

Látogatottság növelés
Oldal: Az árnyék árnya
OROSZHEGYI LÉNÁRD JÓZSEF HONLAPJA - © 2008 - 2024 - oroszhegyi-jozsef.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »