Szonettek 

 

Az oldott színek

 

Az egész táj, mozduló susogás.
Majd a szél színeket csókol megint.
Egy-két falevél, s a nap rajtuk tűzvarázs.
Ablakomon át nézem, fúj a szél kint.

Templom körül a házak szemeit,
zajosan csapja be a kezdődő vihar.
Hunyorgó fény, nagy villám, s legyint,
egy öreg. Biciklit tol, s vizes a haj. 

Havihegyi feszületről az arany
kettéhasadt érdekes csillogásban.
Ahogyan szégyenben elbujt a nap, 

már nem fénylik fogytán az akarat.
Képeken látszik a vihar, s önmagad,
ecset nyoma. S az eső újra szakad.

Egy marionett bábú

Pécsi Szenior Akadémia II. félév oklevél átadási ünnepségre

Tépett gondolat. Madzagon ráncigálják,
úgy lép, ahogy mozgatják a karok
Nevet a tánc, csak a lélek zokog.
Valaki parancsol, s lettek új golgoták.

Múló évek apró örömei ritkák,
de táncolni kell, mozognak vonók.
Szól a zene, s a régi dallamok
kézfogásait tanulják az unokák.

Az apró csatákat győzelemre viszik,
és szakadoznak a mozgató zsinórok.
Itt- ott már elballagnak a kicsik,

s kamaszos táncuk mind jobban kiforog.
Most indul a zaj a nagy útmutató  
és táncol egy új marionett bábú.

Soha se bánd

Soha se bánd, ami megtörtént,
s azt se ami még nem. Látom
a sok nyíl felsebzett. Ámor 
emléke, benned maradt őrként.

Szenvedélyes vágy szeretőként,
ahogy elhaladt a lánykor,
úgy lettél mind jobban bátor,
és harcoltál mámor erőként.

Szentély mérlegébe beraktad
tévedésed. Méricskélgess
mi a jó, s mi az iszonyat.

Kézbe simul az élet fénye,
a szortírozásban siess:
kinek kedve, kinek kénye.

 



Bárdos Lajos emlékére

Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola
dísztermében 2011 mov.17. elmondott megemlékezés

Amerre járt az aranyszárnyú angyal
kórust formált, ereje utat mutatott.
Országos iskolák, énekkar szólamok
S a hang már egy életen át magasztal.

Bárdos Lajos együtt volt a dalokkal. 
Karnagy és zenetudós. Keze kutatott 
a hangjegyek között. Tanítva mutatott 
új kórusokat. Komponált s a sok dal

közönség előtt tapsviharban elhangzott.
Mint a halk szellő ha lelkeket érint,
hárfaként zenél s a sok zúgó dallamot

megszelídítették a szólamok mind itt:
kamarakórusok, a misék, motetták
színpadi kísérőzenék, dallegendák.


Csillagot ragasztok homlokodra

Amit most látsz az egy pillanat
a boldog testi élvezeten át,
ma a holnap s jön a szerenád.
Azt hiszed ez az igazi zamat?

Még sok minden megérint, halad
utad, sokszor előre s vár terád 
mindig új s érinted derekát.
ha majd egyszer bezárul a lakat.

S addig, keresel, vágyódsz hozzá,
valakihez, hogy őt megtaláljad,
míg rájössz, te tetted szoborrá

saját képzeletedet, mely áltat.
Nézz föl az égre a csillagokra.
csillagot ragasztok homlokodra. 


Az utca felett

2011 október 6. emlékére

Az utca felett behajló lámpatestet
rozsdásodó vasoszlop inogva tartja.
Világítaná a szobrokat de egy fa
oda nőtt. S az árnyéka halk szavú csendet

követel. A volt  hatalom ki bűntettet.
Vértanukat ölt ott Aradon. Folytatja
ma is másképp más hatalom. Az Olt hangja
egy nagy  tiltakozás, a bitófák felett.

Volt kit lelőttek másokat őrületbe
egymásután bitófához vezettek le..
Országunk megrogyott pillanat, döbbenet.

Most csöndben nézd, a téren árnyékban nőnek
a vértanuk emlékei. Ők adnak fényt.   
Ha hold rájuk vetül, mozognak árnyként


Vajon hol vagy

Szellő volt lényed. Hiába kerestem
vad árnyékodat a messzeségből.
Szaladó partok, patakok egéről
elképzelt gondok, s hiányt remegtem.

Aggódó fények harcában senki sem 
tudta mi fáj lelkemben nevedtől. 
Nyugodni kéne, de mérföldkövekről 
kilométerek pattogtak nekem.

Erdély messzesége jutott eszembe. 
Küzdelmem akadálya az idő 
A messzit akarom hozni közelre

és minden mozdulatlan, rettentő. 
Hól vagy! Hol vagy! Megvakultam! Nem látlak! 
Csak az őszt hiszem simogatásnak.

 

A paradox világ

Tükör – Kép címmel Máté Gábor fotókiállítására 
PTE BTK-TTK Aula

Mindkét oldalon a másikból fakadó 
a tükrözés. Összeköti a képeket, 
egy valamikor megszületett eredet 
ellenmondása, és az új dimenzió. 

A mélység élménye a paradox helyzet. 
Messzire elhagyva már a valóságot, 
csak kutatod, előzőleg mi lehetett? 
S lám az új világban sok lett a zarándok. 

Etűdök születnek, táncok balladái, 
tűnő vándorfények kinyílt ablakokban. 
Minden árnyék messzi integet. Színezi

a csodás látomást, és megfoghatatlan. 
Új szimmetriában lendülő vonalak 
tánca a sok elrejtett meztelen alak 

Mint az ima

Ölelkező hétköznapokban 
falakat bontok. Belőle 
hidakat építek. Örökre 
elérni, s Te dallamokban 

harcolsz, könnyeiddel. Már halkan, 
régóta ölelsz törődve. 
Az elgörbült életünk tükre 
kettőnk védelmében szótlan. 

Késett szaladásban magunkkal 
visszük ami elől futunk, 
s a fájdalom, szállna utánunk. 

Torzul az idő, minden ugar. 
Tisztogatod a foltokat. 
Etetsz, s etetlek. Itt egy falat.

Nem kell cím

Tisztába tennélek Papuli-mapuli, 
úgy látszik, sokáig voltál piszokban. 
Intelligenciád átprogramozottan 
fekély sebedben hagynak aludni. 

Hidd el a sajnálat, nem segít megunni, 
ha benned nincs meg, hogy „múltad kidobjad,” 
és megtanuld, tudd hazád szeretni jobban, 
mindig jobban nem ölni, nem hazudni. 

Megfeszült időben sokan ténferegnek. 
Új szócső születik van, aki lázit. 
Hazug festékesek, igaztalan másik, 

páncélozott autó, új kormánynegyed? 
Tisztába tennélek Papuli-mapuli, 
ha a múltadból el tudnál szakadni.

 

A balatoni hajón

Az ÍRÓKILENCEK első nemzetközi
Seregszemléjére. Siófok.

Messziről integetett a Meglepetés.
Pára közeledett, s a Kíváncsiság.
Mint vibráló messzeségből egy új világ, 
az üldözött, a keresett, a merész,

visszanézett. Itt mindig lesz új „Tengerész”.
A balatoni hajón „Haramiák” 
is születtek. Halkabban, de még suttogták: 
optunk és csaltunk, s mit számit az egész?

Elfogyott a szégyen, felálltak, s elmentek. 
A „Nagy-hangok” kövekként csöndesültek. 
A hetyke magány és a csorba gondolat 

meddig jut el vajon s kit hogy szólítgat? 
Érik a reggeli harmat, s a fejekben 
gyullad a lámpa s tűnik a félelem.

Még nem ismertelek

Szemedet néztem, az arcodat. 
Még nem ismertelek, amikor a képen 
a mosoly elhagyta ajkadat. 
Megszülethetett a vágy csók nélkül éppen.

S látszik tested ölelni akart. 
Képzelet? Nyújtom a kezem, hogy elérjem. 
Lehelet bontogat titkokat, 
talán mindent, és még sincs sehol semmi sem.

A képen sugárzik a szépség. 
A múltból a jövőbe kutat nyugtalan. 
Kezed, hogy sokszor elengedték,

oktalan csatákban dúltak. Most színarany 
az ölelés, játszó  kíváncsiság. 
Tested a levendulákból csokor, virág.

 

Otthontól hazáig kereste

Mályvavirág magja lehullott egy rögre. 
Gondolatában megjelent a messze. 
Otthagyta a tövét ki fölnevelte, 
s repülte Hargitát, messzi Dákó földre.

Kelyhét bontogatta s a színek mögötte 
táncra perdűlt fényben hitték,  hogy örökre 
ott fognak fényleni. S a gyökért ette
már a régi hazavágyás. Valaki mesélte:

A virág kelyhében méz helyett a könnye. 
Szellő szárította s néha ha ölelte, 
szomorút énekelt: hol van az élete? 

Hol a magyar testvér és mi történt vele? 
Csak bolyong messziről, s megyen még messzebbre, 
S otthontól hazáig sír a keserve.

 2006. október 05.

 

Még nem ismertelek 

Szemedet néztem, az arcodat. 

Még nem ismertelek, amikor a képen 

a mosoly elhagyta ajkadat. 

Megszülethetett a vágy csók nélkül éppen. 

S látszik tested ölelni akart. 

Képzelet? Nyújtom a kezem, hogy elérjem. 

Lehelet bontogat titkokat, 

talán mindent, és még sincs sehol semmi sem. 

A képen sugárzik a szépség. 

A múltból a jövőbe kutat nyugtalan. 

Kezed, hogy sokszor elengedték, 

oktalan csatákban dúltak. Most színarany 

az ölelés, játszó  kíváncsiság.

Tested a levendulákból csokor, virág.

 

Fénybogár a csókom

Végtelen időben, tán szeretni tudnád
kutatott testemet, a titkos valót.
Vágtatsz. - Mint vihar a nap sugarát
megszikráztatod a csillag-fénytakarót.

Zenélő ajkadon mindig a csók vagyok.
Mint meghajlott ágak úgy simogatják
kereső újaim ruhád, s ráncok
eltakarásában újra gyullad a láng.

Megtaláltalak. Halk sóhajom belőled
igazi sikolyok. Úgy dörömbölnek,
mint bezárt ajtón a szabadulni vágyók.

Hallom énekedet. Megyek, mint zarándok
hosszú úton. Virágkezed fogom,
kibomlott hajadon fénybogár a csókom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: SZONETTEK
OROSZHEGYI LÉNÁRD JÓZSEF HONLAPJA - © 2008 - 2024 - oroszhegyi-jozsef.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat