Harmadik kötetem


DICSÉRET A HÓSÖKNEK 

AZ ARADI VÉRTANUK EMLÉKE PÉCSETT

„A Halál naturalizmusa barbár csemegéje barbár lelkeknek. Ezek a halálok azonban ereklyés emlékek, nyilvánosságra hozataluk história, és nem politika, emlékezés, és nem a historizáló hangulatok desszertje.”

 

                                   Magyar Hírlap, 1927 október 6

Tisztelt olvasó!

 

Az1848-1849. évi szabadságharcról sokan és sokat írtak. A múlt köde lassan fátyolként takar be mindent. Mégis ha meglibben a fátyol a vértanúk némasága a felejtésből, felordít.

 

Országunkban, egyedül Pécsett található az Aradi Vértanúk útján, ilyen megoldásban, megemlékezés, az aradi vértanukról.

 

A Kós Károly díjjal kitüntetett ARADI VÉRTANÚK SZOBRAI ALAPÍTVÁNYT létre hozták az alapító tagok: Dévényi Sándor – építész, Skrobák László – épületgépész, Trischler Ferenc – szobrászművész, Illa Gyula – kőfaragó.

Alapítvány kuratóriuma: Dévényi Sándor – elnök, Dr. Mikes Éva – tag Molnár G. Judit – tag.

Alapítvány titkára: Dévényi Ildikó Éva.

A szobrokat 1991 évtől kezdték kivitelezni, és 1997 évben fejezték be.

Szobrászok: Trischler Ferenc, Rigó István, Rétfalvi Sándor, Sütő Ferenc, Kolozsi Tibor / Kolozsvár /, Nádor Edina, Bencsik István, Böszörményi István.

 

Áll a sétányon a 13 Aradi Vértanú szobra: néhány lelkes és erőshitű ember meg tudta mozgatni a várost e nemes cél érdekében.

 

A sok-sok munka gyümölcse mindig az utókor kezében fénylik. Vigyázzátok a fényt!

 

Lénárd József

 

Bevezető.

 

Szép küldöttség megy az Úristenhez a magyarok ügyéért könyörögni – mondta lovag Poelt von Poeltenberg tábornok, amikor az akasztásra ítélteket kivezették az aradi cellákból 1849. október 6-ának meleg, de borús reggelén. Már csak kilencen voltak a tizenhárom halálra ítélt tábornokokból. Négyükkel már végeztek a kivégzőosztag golyói. A dörrenést hallani lehetett a siralomházzá átalakított cellákban. „Éppen most szenvedtek ki négyen közülünk, még visszhangzanak a lövések szívemben” – írja sógorához intézett búcsúlevelében Leiningen-Westerburg gróf. És amikor a menet elindult a vár közelében felállított bitófákhoz, a lőpor és golyó által kivégzett bajtársakra gondoltak: a mindig lovagias Kiss Ernő altábornagyra, az országos főhadparancsnokság vezetőjére, Schweidel József vezérőrnagyra, a kormány mindenkori székhelyének helyőrségi parancsnokára, meg a IX.      hadtest utolsó két vezénylőjére Dessewffy Arisztid vezérőrnagyra és Lázár Vilmos ezredesre. Arra, hogy mindegyiknek gyerekeik vannak, azaz most már árvák. Nemsokára az ő hozzátartozóik is özvegyek lesznek, árvák lesznek. Nem magukért fájt a szívük, hanem azokért, akikről már nem gondoskodhatnak többé. A haláltól nem féltek, elégszer szembenéztek vele a csatamezőkön. A hazát féltették, a szülőhazát vagy a választott hazát, amelynek az alkotmányára 1848-ban esküt tettek és a szó szoros értelmében mindhalálig megtartották ezt az esküjüket. Tiszta lelkiismeretű, becsületes emberek voltak valamennyien: Poeltenberg Ernő, a VII. hadtest alacsony, bikanyakú, mindig körültekintő, vezénylő tábornoka, Török Ignác, az utászkar és az erődök hórihorgas, kopasz, nagy tudású felügyelője, az elegáns

 

Láhner György, aki az első pillanattól az utolsóig gondoskodni tudott róla, hogy a honvédségnek legyen ágyúja, fegyvere, felszerelése, a buzgó katolikus Knezič Károly volt hadtestparancsnok, a vitéz Nagysándor József, az I. hadtest a ragyogó képességű Leiningen–Westerburg Károly, a III. hadtest vezénylő tábornoka, a feddhetetlen Aulich Lajos, a szabadságharc utolsó hadügyminisztere, Damjanich János a rác óriás, szinte népmesei hős, az aradi vár utolsó parancsnoka, és vetélytársa, Vécsey Károly gróf, aki az V. hadtest élén alig negyedéve elfoglalta az osztrákoktól az aradi várat. Utolsó sétájuk, utolsó útjuk alig negyedóráig tart a vár oldalában. Aulich nyugodtan szívta a szivarját, beosztással, hogy egészen a végső pillanatig tartson. Nem is tudni, hogy a papok vigasztalták-e őket, vagy ők a papokat. A törött lábú Damjanich pedig hamisítatlan akasztófahumorral kommentált mindent a menetet záró rossz szekérről, nem kímélve még a Brünnből jött hóhér, Franz Bott érzékenységét sem.

Ahogy a vértanúknak volt mire emlékezniük, visszagondolva másfél csodálatos esztendőre ugyanúgy nekünk, az utókornak is van mire és van kikre emlékeznünk. Pécs városa tizenhárom pompás szoborral rótta le adósságunkat, örökítette meg a vértanúk nevét, jelenítette meg vonásaikat. Ebben a városban mód lehetőség van rá, hogy a diákok ne csak egy-egy futballcsapat tizenegy játékosának nevét jegyezzék meg, hanem az aradi tizenháromét is. Alig hosszabb névsor. És ők az igazi bajnokok, egy kis ország nagy történelmének bajnokai. Emlékezzünk rájuk tisztelettel, gondoljunk mindannyiukra szeretettel.                                                   

Katona Tamás történész

                                                               

Nemzetünk a nép

 

Fekete gyászban szenvedett népünk.

Halkult a sóhaj halottak körül.

Megrogyott testek s könnyeink értük

hiába folytak? Minden csendesül?

 

Hitet és éltet üzennek ők mind

értetek ifjak messzi testvérek.

Lebben a homály, s alatta őrzik

a Hon Szellemét: ne csüggedjetek!

 

Utókor! Majdan ha érted mindezt,

mondd fiaidnak, s lányaidnak el,

nemzetünk: a Nép és mindig figyel,

szabadságát nem, sosem adja fel!

 

Az aradi vértanúk

 

Haynau október ötödikén írta

meg a tizenhárom halál’ ítéletet.

Közülük először agyonlőttek négyet,

Lázárt, és Dessewffyt, Kiss Ernőt, és Schweidelt.

Többinek bitófát állítottak sorba

s a kivégzés zajlott, fogat csikorgatva.

A nevüket soha ne felejtsétek el:

Poeltenberg, és Török, majd Knezič, és Lahner,

büszkén, hősként mentek, s tovább is miért kell?

Leiningen, Nagysándor, s a miniszter Aulich,

Damjanich, Vécsey s a számadásaik.

Életüket adták az utókorért, s ti

ne felejtsetek el újra emlékezni!

Ezt tette Aradon Haynaunak keze,

s személyesen Batthyány grófnak kivégzése

szomorú Pest-Budán jobban érdekelte.

 

Sokfele végeztek ki büszke hősöket.

 

Pest-Buda, távolabb Arad, és Kolozsvár,

Haynaunak hitvány háromszöge: halál.

 

 

 

 

 

 

 

Lázár Vilmos

      1815-1849

 

 

Magyar-örmény család várva várt szülötte.

Nemsokáig szolgált az egri ezredben.

Rang nélkül kilépett. Házassága egyben

féltő szeretetét vágyát jelentette

Mária bárónő, s a három gyermeke.

Értük is dolgozott, s ott járt mindig élen

Vasúti főpénztár munkájában: érdem.

Negyvennyolcban mégis belépett seregbe.

Utász, százados lett, februárban őrnagy

majd északra küldik dandárparancsnoknak.

Józan és bátor tiszt s a kilencedik hadtest

igencsak szomorú vezérré megmaradt.

Mivel a vesztes had parancsnoksága alatt

tette le a fegyvert, ő is vértanú lett.

 

 

Dessewffy Arisztid tábornok

1802-1849

 

Lovaskapitány volt, majd nyugdíjaztatta

magát. Feleségül vette unokahúgát.

Házassága boldog, mégis a nagy huszárt

a szerencsétlenség hosszú sorozata,

lelke mély sebében megnyomorgatta:

Temette családját. S feledni nagy búját

elindult szolgálni az új hadak útját.

Téli hadjáratban kitűnt a csapata.

Tábornok lett. S újra nősült. De a harcok

nem engedték, menni kellett az oltártól

küzdeni hazánkért. S Temesvár! Csapatok

menekültek. Nem volt új segítség mástól.

Fegyverét lerakni nem akarta. Százszor

lobogtatott zászlót, s vértanúvá vált ott.

Kiss Ernő

  1799-1849

 

 

Ulánusezredben kezdte szolgálatát

a dúsgazdag örmény-magyar leszármazott.

Huszár, s ott ezredes, és vitézként harcolt

szerb felkelők ellen, megnyert sok-sok csatát.

Felesége, s lánya ölelték a halált.

A többi családja már szanaszét lakott.

Győzelmei után tábornok lett, majd ott

ahol később szolgált, felmentették harcát.

Debrecenbe ment s ott, vezette az ország

hadparancsnokságát, altábornagyaként.

Számolt „tallérokat”, s őrizte csatákért,

mert folytak a harcok, s nem voltak csodák.

Császár csapat ellen nem harcolt sohasem,

mégis agyonlőtték „szörny’ kíméletesen”.

 

 

 

Schweidel József

         1796-1849

 

Napóleon ellen a hadjáratokban

hadapródként vett részt. S a huszárezredben

osztrák nemességre emelték hirtelen,

majd őrnagy lett. Mégis haza, negyvennyolcban

ő vezette Sándor huszárjait szótlan.

Bátorsága kitűnt az ütközetekben.

Hős városparancsnok volt az egész nagy Pesten.

Pákozd, Schwechat, hősként küzdött a csatákban.

Követte a kormányt, s meglátta Aradot.

Itt hadával Görgeyhez csatlakozott.

Ő is Világosnál tette le fegyverét.

Fogságban szenvedett. Naplóját megírta.

Gondolataiban felesége, s fia.

Elítélték: golyó által megölették.

 

 

 

Poeltenberg Ernő

           1813-1849

 

Lovastisztként szolgált. Rangban legidősebb

századparancsnok volt. Az olaszországi

hadszíntéren akart mind’áron csatázni,

s országunkba küldte Latour azaz „öreg”.

Itt az alkotmányra s ott, ahol már lőttek,

esküt tett s komolyan vette, hogy csatázni

kell a szabadságért, áldozni és látni.

Téli hadjáratban ezredes, és jöttek

a harcok, s tábornok már. Új kormány küldte

az orosz táborba tárgyalni. Mint követ

jónak tartotta ő, a fegyverletételt.

Hitt az álnok szónak, hogy életük mentve.

De a jajtól hangos a bosszú nagy napja

családja, s az ország, mindenki siratta.

 

 

Török Ignác

       1795-1849

 

Mérnök és tanár az erődítéstudást

az akadémián tanulta. Harcokban

ezt a tudományt a várak mozdulatlan

erősítésére használta. Tódulást

és harcokat látott mindenütt. Két húgát

s fiú testvéreit tartotta el szótlan.

Várakat erősít, épít Komáromban

és látta országunk szomorú végútját.

Ezredes, tábornok. S a harc eseménye

sodorta, s őrölte. Pest-Buda-e? Bécs-e?

Önálló magyarság kellene de százszor!

A trónfosztásnak nagy etető jászol!

És megutált mindent, ami a háború.

Álltak a bitófák! S utolsó a búcsú!

 

Knezič Károly

       1808-1849

 

Horvát származású katonacsaládban

született. Százados, katona Egerben.

Itt nősült, s öröme két leány gyermeke.

Hadosztálysegédtiszt majd Galíciában.

És látta, hogy hányszor tiport be a sárba

másokat Metternich. Lelkiismerete

jobb kor után vágyott. Hazánkat szerette,

harcolt érte s szomja országunk szabadsága.

Tábornok lett ő is, bár néha hibázott.

A hadügyben kapott más szolgálatot.

Majd menteni kellett a Tisza vonalát,

s Görgeyvel együtt Világosig vonult át

Aradnál kialudt élte. Fáklya fénye

beleveszett messze a nagy sötétségbe.

 

 

 

Láhner György

         1796-1849

 

Komáromban tűnt ki a gyalogezredben.

Tiszt lett, majd őrnagyként szolgálta hazáját.

Szerb felkelők ellen harcolta a vágtát,

majd a hadügyekben igazi szakember.

Nevéhez fűződik a sok gyártott fegyver,

Nagyváradon a gyár, s győzte a munkáját.

Magánéletében vigyázta családját.

Liza feleségét, és lányát kereste

csókolta volna még, de a tábornoknak

sötétet ítéltek zord, vadul csendülő

Haynaui hangok! Fájdalmat gyújtottak

az ország lelkében! Sírt az Olt, s Küküllő!

Franc Bott hóhér végzett negyediknek vele.

Gyászolta az ország, lánya, és özvegye.

 

 

 

Gróf Leiningen-Westerburg Károly

1819-1849

 

Elszegényedett gróf Hessen hercegségből.

Osztrák szolgálatban szám felett’ százados.

Pozsony, szép feleség, két gyerek, s ott lakos.

Önként jelentkezett a szerb ellenségtől

védeni hazánkat. Országunk a vértől

pirosult sokfele. S ő nem maradt adós,

kiváló katona. Bátran harcolt. S a sors

fintora, hogy magyar szavak beszédéből

csak ritkán hangzottak. Tavaszi hadjárat

híres parancsnoka. Lelkesedtek érte

katonái. Soha meg nem hátrált. Vágyat

érzett az írásra, s hiteles értéke

a történelemnek szomorú naplója.

Utolsó szavai fájdalmak búcsúja.

 

 

 

Nagysándor József

             1804-1849

 

Huszárezredekben szolgált, s kérésére

korán nyugdíjazták. Nemzetőr őrnaggyá

nevezte a nádor. S kiáltották: Hajrá!
És délnek parazsát oltotta már végre
Kikindán sikerrel. Damjanich átvette
Kisstől a hatalmat segített is soká
Damjanichnak. Ezért hadtestparancsnokká
nevezték ki nyomban. Katonái vele
mind hősként harcoltak tavasz' hadjáratban.
Tábornok lett, s vele a kitüntetése,
de a reményeket mégsem váltotta be.
Kései harcokat nézte szomorúan.
Ostromolta Budát, harcolt oroszokkal,
s meghalt a bitófán többi vértanukkal.

Oldal: Dícséret a hősöknek
OROSZHEGYI LÉNÁRD JÓZSEF HONLAPJA - © 2008 - 2024 - oroszhegyi-jozsef.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat